---

a kezdőlapra

a lap tetjére

---

 Hálát adok a mindenható Istennek, Jézus Urunknak és az ő drága Édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának azért, hogy eljuthattam e kedves kegyhelyre. Régóta készültem már, mert a kegyhely különleges Szűz Mária szobra és a kegyhely lelki atyja, Polyák Imre kanonok atya is ismert a magyarországi Máriát tisztelők és szeretők körében.

A teljes írás itt olvasható.

a kezdőlapra

a lap tetjére

---

Bácska számomra ismeretlen falvain áthaladva, nagy szeretettel és gyermeki örömmel közeledtem Hercegszántóhoz. Nem volt szükségem semmire, mert mindenem megvolt. Mindent megkaptam Istentől, amire szükségem van. Azt is tudom viszont, hogy mindig megajándékoz valamivel. Így aztán csak a hálaadás gondolata foglalkoztatott.

Meg kell mondanom, volt idő, amikor a Szűzanyához azért mentem, hogy az életemért könyörögjek. Meghallgatást találtam.
Ezt pedig azért írom le, hogy biztassak mindenkit: bátran és hittel vigye a Szűzanya elé a kéréseit!
...
A teljes írás itt olvasható.

a kezdőlapra

a lap tetjére

---

---

A XX. század második felében épült magyaroszági templomok kiemelkedően szép példánya. Az Érd-postástelepi  plébániát 1947-ben hozták létre. Egyetlen saját állandó lelkészük és plébánosuk Mersei Antal atya volt. A templomot is ő építtette, 1992-ben szentelték föl. A születésének 100-adik évfordulójára kiadott könyv itt érhető el.

A lelkészi feladatokat jelenleg az érdligeti plébániáról Maklári István esperes atya látja el. István atya ragyogó logikájú, erős lelkiségű hitszónok. Prédikációira mindig sokan kíváncsiak.

---

Egyházi státusza:
Székesfehérvári Egyházmegye, II. Vértesi kerület  I. Lelkipásztori körzet. Segítő Szűz Mária Plébánia
Plébános: Mórocz Tamás helyettes esperes

Cím: 8053 Bodajk, Szent István tér 1.
Telefon: (22) 410-039
E-mail: bodajkikegyhely@gmail.com
Weboldal: http://www.bodajkikegyhely.hu

Földrajzi elhelyezkedése: Székesfehérvártól északra 20 km-re, a Móri árokban, a Bakony keleti peremén fekszik.
Festői szépségű hely, kirándulásra és túrázásra optimális. A Gaja-szurdok 3 km-re, Csókakő vára 7 km-re, a történelmi borvidék székhelye, Mór, 10 km-re található.


A Szűzanya kegyhelyek között ma nem tartozik a leglátogatottabbak közé, pedig egy nagymúltú, államiságunkkal is összekapcsolódó kegyhelyről van szó. Mórocz Tamás atya, Bodajk plébánosa, egy TV interjúban nagyon találóan írta le a kegyhely jelenlegi helyzetét: „elfeledett, elrejtett, kicsit elzárt”. Azt kevesen tudják, hogy – amint azt Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom atya írja „Mária kegyhelyek Mária országában” című könyvében – Bodajkot illeti meg a legrégibb magyar búcsújáróhely cím. Bodajk szent kútját már a IX. században zarándokok vették körül. István király és fia, Szent Imre is jártak itt. Szent László lovagkirályunk is járt Bodajkon 1090-ben. Legendának tekintik, pedig nyilván igaz, hogy egy keresztvetéssel futamította meg az ellenséget. Szent királyunk ugyanis minden ütközet előtt imádkozott, és az ellenség bizony bölcsen tette, ha a futást idejében – még a keresztvetésnél – megkezdte.

Aki tehát Bodajkra zarándokol, az szent elődeink nyomában járhat, ami önmagában is felemelő. A kegyhely története azonban sokkal régebbi. Már a kereszténység előtt kultikus hely volt. A „pogány” ősök az Ég Szűzét és a Magasságbeli Istent tisztelték itt. Bár nyilván akkor kereszténység még nem létezett, de azért a Bibliából tudjuk, hogy Melkizedek a Magasságbeli Isten papja volt, aki kenyérrel és borral áldozott. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Jézusról azt mondja Pál: Pap vagy te mindörökké, a Melkizedek rendjéből. (Ld. Ter 14,18-20 ; Zsid 7,1-17; Zsid 5,5-6)

A Bodajktól jó egynapi járóföldre lévő Jásdról szóló írásokban – nagyon helyesen - mindig megemlítik, hogy az ottani kegyhely egy kelta áldozati hely mellett létesült.  Bodajkkal kapcsolatban szégyenlősen hallgatnak a régmúltról. Ez már azért sem érthető, mert a druidákat (a kelta papokat) és a magasságbeli Isten papjait egy napon említeni sem lehet.

Nézzük, milyen is volt egy Istenanya kegyhely – a kereszténység előtt.
A kegyhelynek három természeti adottság együtt állásának kellett megfelelnie. Kellett egy nagyobb hegy, annak lábánál egy kisebb, a kisebb hegy lábánál pedig egy forrás.  Az imahely a kisebbik hegyen volt. Aki járt már Bodajkon, máris tudja, miről van szó: Kesellő, Kálvária, Szentkút. Az oltár pedig éppen ott volt, ahol ma a Kálvária három keresztje áll, csak éppen nem északra, hanem keletre nézett. Ahogyan a jelenlegi bodajki Segítő Szűzanya Kegytemplom is keletre tájolt.


Agyonhallgatott történelmünkből még szeretnék utalni egy részletre. Ismert, hogy a királyok koronázását megelőzte egy különleges beavatási szertartás, amit rendszerint néhány nappal a koronázás előtt tartottak. Erről nagyokat hallgattak a múltban is, mert a beavatási szertartás helyszíne (forrás fölötti hegytető) pogány hagyományokra asszociált. Ez azonban tévedés, az előzetes beavatási szertartás nem pogány volt. A koronázási ünnepségnek erősen protokolláris volta miatt ott lelkiségről csak korlátozottan lehet beszélni, mély átélés nem volt lehetséges, bár a felkenés ott történt meg.
A megelőző „beavatás” a lélek megtisztítását, a bűnbánatot, áldozást és karizmák kérését jelentette, virrasztással és böjttel támogatva. Itt még volt módja a leendő királynak bensőséges imára.
Hogy mely királyok imádkoztak Bodajk szent helyén a szentelésük előtt, annak kiderítését meghagyjuk a történettudománynak. Nagy reményeink persze erre nem lehetnek, mert már azt is kitalálták, hogy Székesfehérvár nem Székesfehérvárott volt, hanem valahol máshol.

Érveikben látszólag van logika, ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy egy olyan városban koronáztak, ahol még csak püspökség sem volt. (Székesfehérvár csak 1777-ben lett püspöki székhely.) Hogy miért koronáztak mégis itt? Két okra lehet gondolni. Az egyik Székesfehérvár elképesztő méretű védettsége. Nyáron oda ellenség a vízi védőművek miatt nem tudott bejutni. A másik pedig Bodajk közelsége.



Bodajk ma is gyönyörű, de aki koránál fogva láthatta az 1960-as évek elején, vagy régebben, az egy édenkertet látott. Kristálytiszta karszttavak sora ékesítette az eredetileg a Kálvária köré, majd a Bakony oldalára kiterjedő falut. A helybeliek persze nem értékelték nagyra a tavaikat, kivéve a falu közepén a templomtól száz méterre lévő Nagy-tavat. A II. világháború előtt itt még fürdők üzemeltek, a tó melletti malom eredetileg generátortelep volt, onnan vezették az áramot a kastélyba a villamosítás előtt. A hegyoldalban nem mindenhol lehetett vizet nyerni, így a Nagy-tóból lajttal hordták az állatoknak.

A másik kitüntetett forrás a Szentkút volt. Efölé állították a zsolnai porcelán Szűz Mária szobrot.
A kút ősidőktől kezdve a Szűzanya szimbóluma volt. Jézus Urunk édesanyjának, Szűz Máriának  kézenfekvő, világos asszociációja a szent, éltető víz forrása. A Szentkúthoz gyógyulások sora kapcsolódott. Erről hálajelek sokasága tanúskodik, melyek egykor a templomban is láthatóak voltak. A zajló felújítási folyamat végén remélhetőleg valahol – talán a tervezett múzeumban – ismét láthatóak lesznek a hálajelek. A márványtáblák bemutatása esztétikai szempontból nem egyszerű, de Tamás atya bizonyára erre is kitalál valamit.
Nos, a baj éppen ezzel a kúttal kezdődött.  Mert a bodajki kegyhely addig mindent kibírt, amíg a kút forrása élt. Még azt is, hogy az 1942-ben épített csodaszép zarándokudvart romba döntötte a háború. Már 1950-re szépen kijavították.
A kút forrása egy jellegzetes karsztforrás. Talapzata a Nagy-tó talapzata fölött van, több mint öt méterrel. Amióta létezik forrásnyilvántartás, időszakos forrásként tartották számon! Ezt úgy kell érteni, hogy a vízhozama erősen ingadozott. Tudomásunk szerint azonban teljesen soha nem apadt el, egészen a múlt század közepéig. Akkor viszont egy hosszú, aszályos időszak után – kiszáradt. A helyiek akkor még nem jöttek rá, hogy ennek oka a balinkai szénbánya  egyre nagyobb vízkitermelése.
Első alkalommal Vajk Gyula prépostsága alatt került sor erre a skandalumra. A néphit szerint a gyógyuláshoz a Szűzanya segítségén kívül a hely és a víz is fontos. Arról nem is beszélve, hogy a zarándokoknak inniuk is kellett. Vajk prépost úrnak volt egy derék gazda gondnoka, Kerger József bácsi. József bácsi befogta a lovait a lajtkocsija elé, és éjjel néhány buzgó katolikus legénnyel megtöltötte a kutat a Nagy-tóból.
A közvetlen veszély elhárult, a búcsú rendben lezajlott. De... Egy, a hatalmat kiszolgáló antiklerikális író, magát zarándoknak álcázva, Bodajkon szimatolva, meglátta a nagy műveletet, és gúnyiratot írt arról. Persze, ez a hívő zarándokokat nem nagyon zavarta, nem sokan olvasták közülük a múlt értékeinek rombolóit.
Az viszont zavarta a hívőket, hogy a kútban nem volt víz. Aztán 1967-ben a nagy balinkai vízbetörés után a Nagy-tó vize is elment, és hosszú ideig, mint a jelenkor nagy sebe, éktelenkedett a falu közepén.
A bodajki kegyhely iránti érdeklődés ezt követően láthatóan csökkent. Ma pedig ott tartunk, hogy az eredetileg 15000 fő befogadására tervezett zarándokudvar bizony még a fő búcsú napján is szellős.



Ma nagyszerű változásoknak lehetünk tanúi a bodajki kegyhelyen.
Az egész templomkert és maga a kegytemplom is soha nem látott mértékű felújításon esik át. A templomkert jelentősen átalakul. Eredeti jellegét megőrzi, de a funkciójának jobban megfelel. Korszerű zarándokszállást is építettek, a régi katolikus iskola átalakításával. A munkálatok terveiről itt nézhetnek meg egy filmet.

Az építkezés során nagy nehézségekkel kellett megküzdeni. Egyrészt, a templom műemlék jellege miatt a tervezés bonyolult volt. A tervezést előkészítő feltárások és vizsgálatok sok időt vettek el. Közben az építőipar árai jelentősen emelkedtek. Mire a kivitelezésre sor kerülhetett, kiderült, hogy a kétszer annyiért lehet megcsinálni, mint amennyit terveztek. Hála Spányi Antal püspök atya szeretetteljes hozzáállásának, ezt is sikerült megoldani. Meg kell még említeni azt is, hogy egy nagyösszegű állami pályázatot is sikerült nyerni.
A kegyhely sajátossága, hogy a város közepén fekszik. Így nem csak a fejlesztése, de az üzemeltetése is szoros együttműködést igényel a város vezetésével. A plébánia és az önkormányzat kapcsolata példás.
Bodajk is sokat fejlődött. Város lett, szépült, és a Nagy-tóba is visszajött a víz.
Várhatóan 2020. szeptember elsejére elkészül a teljes felújítás, és az idei fő búcsú már a gyönyörűen felújított templomban, zarándokudvarban ünnepelhető.


Az évekig tartó erőfeszítések, az építéssel járó rengeteg szervezési munka nyilván elfárasztotta a plébános atyát, és mindenkit, aki ebből a munkából kivette a részét. A kegyhely papjai, világi munkatársai és a képviselő testület, Kovács János elnök testvérünk vezetésével, hősies munkát végeztek.
Pihenésre azonban nincs sok idő, mert egy másfajta feladat előtt állunk.

Szép és jó egy gyönyörű kegyhely, de azt lelki tartalommal is meg kell tölteni. Mindent meg kell tenni azért, hogy a bodajki Szűz Mária kegyhely ismét a régi vonzerőjű legyen, és legalább úgy nyújthassa áldásait az ide zarándokolóknak, mint régen. Elsősorban nem az idelátogatók létszámára gondolunk, a népi vallásosság ma már csak egy szép emlék. Azt viszont szeretnénk, hogy az ide érkezők lélekben megerősödve, üdvös és szép emlékekkel térjenek vissza otthonukba. A munka nagyját nyilván Isten és a Boldogságos Szűzanya fogja végezni, de ha ehhez imádsággal, lelki megújulással mi magunk nem tesszük hozzá a részünket, akkor a sok munka kárba vész. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.